Időzgető - idézgető

 

“A boldogság egy pillangó. Ha kergetjük, kisiklik a kezünk közül, de ha csendben leülünk, az is lehet, hogy leszáll ránk.” (Nathaniel Hawthorne)

 

“A vonzó ajkak érdekében mondj kedves szavakat. A kedves szemekért keresd a jót az emberekben. A karcsú alakért oszd meg ételed az éhezőkkel. A szép hajért hagyd a gyermeknek, hogy ujjaival végigsimítsa naponta. A lelki egyensúlyért sétálj azzal a tudattal, hogy sohasem vagy egyedül.” (Audrey Hepburn)

 

A vidámságnak megvan az ereje ahhoz, hogy a félelem, a sértettség, a harag, a frusztráltság, a csalódottság, a depresszió, a bűntudat és a meg nem felelés érzéseit kiűzze az életedből. Azon a napon éred el a vidámságot, amikor rájössz, hogy mindegy, mi történik körülötted, akkor sem lesz jobb semmi, ha nem vagy jókedvű.” (Anthony Robbins)

 

“A boldogság annak a fokmérője, hogy mennyire szeretjük az életünket.” (Ruut Veenhoven)

 

“Minden ember okkal lép az életünkbe. Egyes emberek úgy adnak, hogy örömet okoznak, mások úgy, hogy fájdalmat. Mindkét esetben olyasmit kapunk tőlük, amelyet késleltethetünk ugyan, de elkerülnünk nem érdemes. Légy türelmes és kitartó, járj nyitott szemmel, hisz olyan kincsre is bukkanhatsz egy embertársadban, amely értékesebb bármely földi jónál!”(Szepesi F.)

 

“A mennyországot és a pokolt ne a jövőben keresd! Mindkettő a jelenben található. Valahányszor viszonzást nem várva, feltétlenül és önzetlenül szeretünk valakit, tulajdonképpen a mennyekben járunk. És valahányszor veszekszünk, gyűlölködünk, irigykedünk vagy bosszút táplálunk mások iránt, bucskázunk alá egyenesen a pokol fenekére.” (Elif Safak)

 

“Figyeld meg az életet: látsz valahol szomorúságot? Láttál már valaha depressziós fát? Vagy láttál már valaha szorongó madarat? Vagy idegbeteg állatot? Ugye nem? Az élet egyáltalán nem ilyen. Csak az ember tévedt el valahol.” (Osho)

 

“Egy mondás szerint, onnan tudhatod, hogy fontos dolog történt az életedben, hogy utána már nem tudsz úgy élni, mint azelőtt. Kaptál valakit, vagy éppen elveszítetted, nagyon megbántottak, vagy te tetted, aztán pár pillanatra kívülről láthatod az életed. Érzed, valami végérvényesen megváltozott. Mélységeid kékje, magasságaid zöldje egymásra borul a távolból, apró pontok az emberek. Aztán belekortyolsz a kávédba, visszarepülsz a földi reggeledbe. Érzed a szemetelő esőt, a szállingózó havat, de ma valahogy még ennek is örülsz. Mert változol…”

 

“Mindegy, milyen nehéz volt a tegnap, ma mindent újrakezdhetsz.” (Buddha)

 

“Nem az a lényeg, hogy milyen világban élsz, hanem hogy milyen világ él benned.” (Popper Péter)

 

“Nem az a tény tesz boldoggá, hogy mid van, ki vagy, hol vagy, mit csinálsz – csakis az, hogy mit gondolsz minderről.”

 

“Akartam – most engedem és történik…”

 

“Ha a lelked szemével nézel, a teljességet fogod látni, mely az életedben, a fizikai környezetedben napról napra egyre szebb valóságában van jelen. Ha a fizikai szemeddel nézel, az elmével látsz majd és az elme bekapcsolja az összes félelmedet, belső ellenállásodat, ami csak a látottakkal kapcsolatban felléphet benned.”

 

“Szeretni semmi. Ha szeretnek, az már valami. Ha szeretsz és szeretnek, az a minden.”

 

‎“Lelkembe jutsz… Mert amikor gondolok rád, nem “eszembe jutsz”. Hanem a lelkembe. Mert nem az eszem gondol rád, hanem a lelkem. Nem csak egy-egy pillanatra, hanem folyamatosan. Nem tudlak, hanem érezlek. Nem gondolat vagy, hanem érzés. Nem távolság, hanem közelség. Nem ott, hanem itt. A lelkemben.” -Csitáry-Hock Tamás

 

„Nem lehet mindenki a barátod, de mindenki lehet a tanítód.”

 

„Mindaz, amit mondasz, terólad szól: kivált, amikor másvalakiről beszélsz!”

 

„Bármi történjen is az életben, a legfontosabb utat önmagunkban járjuk végig.”

 

„Tégy jót a testeddel, hogy a lelked szívesen lakjon benne.”

 

„Ne gondold, hogy szegény vagy, mert nem váltak valóra álmaid. Csak az az igazán szegény, aki soha nem is álmodott.”

 

„Mindenkinek annyi boldogság jár, amennyit maga is képes adni.”

 

„Aki nem tud szembenézni a múltjával, arra van ítélve, hogy örökké megismételje.”

 

„Egy embert szeretni azt jelenti, hogy olyannak látjuk, amilyennek Isten gondolta.”

 

„A pohár mindig félig van töltve, s nem azon kell keseregni, hogy miért nincs tele. Annak kell örülni, hogy nem üres.” ( Diana Dorth )

 

„…mert én bolond akarok maradni,és úgy akarom élni az életemet, ahogy megálmodom,nem pedig úgy… ahogy mások elvárják…”

 

„Nem lehetsz öreg és bölcs, ha sosem voltál fiatal és őrült!”

 

“A jövő nem az a hely, ahova megyünk, hanem az, amit mi alkotunk meg. Az odavezető utat nem megtaláljuk, hanem megépítjük.” (John Schaar)
 

„Az élet nagy kaland, átírható színdarab, s hidd el csak rajtad áll, hogy jó vagy rossz mi Rád vár…”

 

“Vannak, akik inkább a szívükre hallgatnak, és nem arra, amit mások diktálnak. Ritkán találkozni ilyen emberekkel, de ők azok, akik emlékeztetnek arra, hogy ha elindultál az utadon, ne tántorítsanak el a kétségek és gyötrelmek, hogy jó abban hinni, hogy nincs “nem tudom”, hogy nincs “úgyse sikerül” vagy “lehetetlen”. Ők emlékeztetnek minket arra, hogy jó elhinni, a lehetetlen nem létezik.” (Sean Thompson)

 

“Szólj, gondolj, tégy jót s minden szó, gondolat és tett tiszta tükörként fog visszamosolyogni rád.” (Vörösmarty Mihály)

 

„Saját életem írója vagyok…sajnos tollal írtam és nem tudom kitörölni a hibáim…”

 

„El kell engedned a múltat, azért, hogy lehessen jövőd!”

 

“Az élet nem más, mint egy üres vászon – festhetsz gyönyörű jelenetet, tájképet, vagy festhetsz fekete szellemeket és veszélyes embereket. Tőled függ. Az élet csupán egy lehetőség. Megad mindent, amire szükséged lehet: és most csináld magad!” (Osho)

 

“Az elfogadás nem jelent sem belenyugvást abba, amibe nem lehet belenyugodni, sem kritikátlanságot. Az elfogadás higgadt és elemző tudomásulvételt jelent, a valóság tiszteletét.” (Popper Péter)

 

„Bár megírták a sorsod, de oda az utat önmagad választod.”

 

„Nem tudja megbecsülni a szerencsét, ki nem volt még szerencsétlen.”

 

„A legjobb módszer önmagunk felvidítására, ha felvidítunk valaki mást.”

 

„A legfehérebb rózsának is fekete az árnyéka.”

 

„Néha el kell veszned ahhoz, hogy megtaláld önmagad”

 

„Születni és meghalni lehet egy nap alatt – de élni nem.” /Karinthy/

 

„A boldogság olyan illatszer, amelyet nem hinthetünk úgy másokra, hogy néhány csepp ne jusson nekünk is.”

 

“Ne aggódj! Ha foszló kapaszkodóid elengedted. A senki földjén lebegsz, úgy érzed. Várj, míg lélekszárnyaid lebbenését észleled”

 

“Az életben az egyik legnehezebb dolog kényszeríteni magadat annak a dolognak az elfelejtésére, ami a legtöbb boldogságot okozta. Mindezt csak azért, mert annak már vége….”

 

„Ne félj az árnyaktól. Csak azt jelentik, hogy valahol fény van a közelben.”

 

“A világmindenség semmit sem adhat a markodba, amíg olyan dolgokat szorongatsz, amiktől meg kellene szabadulnod.” -Randy Gage

 

„Ha romba dőlnek legszebb álmaid, reményeid el ne hagyjanak, mert sokszor a romok fölött a legszebb virágok nyílnak.”

 

„Mikor arra vágysz, hogy észrevegyenek, megértsenek és szeressenek, tudd, hogy a többiek is erre vágynak.”

 

„A legvégén nem az fog számítani, hogy mennyi év volt az életedben, hanem hogy mennyi élet volt az éveidben.”

 

„Sírtam, mert nem volt cipőm. Aztán láttam egy embert, kinek nem volt lába.”

 

„Ilyen az élet! Kis kavicsokkal dobál meg minket – figyelmeztetésképpen. Ha ezeket a kis kavicsokat nem vesszük észre, akkor egy téglával dob meg. Ha a téglát sem vesszük észre, akkor szétzúz egy kősziklával. Ha őszinték vagyunk magunkhoz, akkor láthatjuk, hogy hol nem vettük észre a figyelmeztető jeleket. És akkor még van képünk azt mondani: “Miért pont én…?”

 

„A tegnap történelem, a holnap rejtély, a ma ajándék!”

 

“A megbocsátás nem azt jelenti, hogy elnézed a másik ember viselkedését. Csupán azt, hogy nem vagy többé hajlandó magaddal cipelni a hozzá fűződő mérgező érzéseidet és gondolataidat. Aki megbocsát, szabad lesz. Aki dédelgeti a múltat, az pedig rab marad, merthogy már most is fogoly. A gyűlölet ellen nem veheted fel a harcot még nagyobb gyűlölettel. A gyűlölet, csakúgy, mint a düh vagy a szorongás, megbetegíti az embert. Aki képes megbocsátani, egy pozitív áramlást indít el az életében.” (Doreen Virtue)

 

“Az önmagunk felett aratott győzelem a legnagyobb diadal”

 

“Sírj egy nagyot, a szíved mélyéről. Ha magadban tartod, csak tönkretesz.”

 

 

„Van olyan az életben, hogy nem tudjuk, mi köt egy emberhez. Csak azt érezzük, jobb vele, mint nélküle.”

 

„AZ IDŐ túl lassú azoknak, akik várnak,
túl gyors azoknak, akik félnek,
túl hosszú azoknak, akik gyászolnak,
túl rövid azoknak, akik örvendeznek.
Ám azoknak, akik szeretnek,
az idő nem számít.”

 

„A nehéz idők jobban megértették velem, hogy mennyire végtelenül gazdag és gyönyörű az élet minden téren, és hogy oly sok dolog, ami miatt aggódunk, egyáltalán nem is fontos.”

 

„Ilyen az élet! Kis kavicsokkal dobál meg minket – figyelmeztetésképpen. Ha ezeket a kis kavicsokat nem vesszük észre, akkor egy téglával dob meg. Ha a téglát sem vesszük észre, akkor szétzúz egy kősziklával. Ha őszinték vagyunk magunkhoz, akkor láthatjuk, hogy hol nem vettük észre a figyelmeztető jeleket. És akkor még van képünk azt mondani: “Miért pont én…?”

 

„…amit a szó nem ér el, azt az érintés adja át…”

 

„Sohasem veszíthetjük el, amiben egyszer örömünket leltük. Mindazok, akiket mélyen szeretünk, részünkké válnak.” (Helen Keller)

 

„Sok sebet hordozok, de hordozok magamban olyan pillanatokat is, amelyek soha nem történtek volna meg, ha nem merészkedek túl a határokon. “(Paulo Coelho)

 

http://lelektanacs.hu/galeria-4/idezetgyujtemeny/

 

 

 

Gólya vendégség ( Romhányi József )

A szívélyes gólya mit vett a fejébe?
Meghívta a nyájas varangypárt ebédre.
Sôt továbbment - még a kicsik is jöhetnek!
De azt már nem mondta meg, hogy csak köretnek...

 

Egy szú végrendelete  ( Romhányi József )

Egy szú beszorult a hokedli lapjába,
Ráült a szakácsnő százszor is napjába:
És jött a baj csőstül. Még a tetejébe,
Az asztalos szöget ütött a fejébe.
Néha percekig már percegni sem tudott,
Végül hát megírta e testamentumot:

-A nagy hármasszekrényt, mely koromszín, ében,
Özvegyemre hagyom, járjon feketében.
Ha a gyászhét letelt, s férjhez megy ismét,
Ne maradjon jussa tőlem, csak a kisszék.
Fiam, ki kalandos, regényes, mint atyja,
A nagy mahagóni könyvszekrényt bújhatja.
Kerülje a drámát, bölcseleti művet,
Mert a nehéz könyvek szétnyűvik a nyüvet.
Lányom, aki szégyent szégyennel tetézett,
S lezabipetézett,
Kint éljen eztán
A szemétládában, kegyelemdeszkán!
Végül az anyósom.- Megérdemli nagyon;
Rá a vadonatúj, szép csőbútort hagyom.

 

 

Új struccpolitika ( Romhányi József )

Egy strucc úgy vélte,hogy különb társainál,
Eltökélte tehát, hogy karriert csinál.
Hogy ezt gyorsan vigye véghez,
Úgy döntött, hogy ellenzék lesz,
És mint egyszemélyes tábor
Elszakad a gyáva struccpolitikától.
Szembe is fordult a többivel dohogva,
És onnét fúrta be fejét a homokba.

 

Nyúliskola  ( Romhányi József )

Erdőszélen nagy a móka, mulatság,
iskolába gyűlnek mind a nyulacskák.
A tanító ott középen az a nyúl,
kinek füle leghosszabbnak bizonyul.
Kezdi az oktatást egy fej káposztával,
Hallgatják is tátott szájjal.
- Az egymást tapasztó
táposztó
levelek képezte káposzta
letépett
levelein belül tapasztalt betétet,
mely a kopasztott káposzta törzse,
úgy hívják, hogy torzsa.
Ha most a torzsára
sorjába
visszatapasztjuk
a letépett táposztó káposztaleveleket,
a tapasztalt rendben,
akkor szakasztott, helyesen
fejesen
szerkesztett káposztát képeztünk.
Ez a lecke! Megértettük? -
kérdezte a nyúltanár.
Bólogattak a nebulók, hisz mindegyik unta már.
- Akkor rögtön feleltetek! -
Lapult a sok tapsifül,
füllentettek, dehogy értik, és ez most mindjárt kisül!
- Nos felelj, te Nyuszi Gyuszi! Állj kétlábra, s vázold hát,
mi történik, ha ízekre bontasz egy fej káposztát?
- Jóllakok! - felelte elképesztő képzetten
a kis káposzta-kopasztó ebugatta,
de a tanár megbuktatta.

 

Egy boldogtalan sünnek panaszai a halovány Holdnál ( Romhányi József )

- Sanyarú sors, te szabtad rám gúnyámat,
céltábláját az emberek gúnyának.
Engem senki sem cirógat, becézget,
mert a bőröm egy kicsikét recézett.
Hogy irigylem a nercet, a hódokat!
Nekik kijár elismerés, hódolat.
Hányszor kértem a bennfentes rókától,
legyen az én ügyemben prókátor.
Könyörögtem: Szólj a szűcsnek bátyuska,
protezsálj be prémesállat státusba,
vegyen be legalábbis bélésnek.
De hiába! Nem enged e kérésnek.
Értékemért agyon sose csapnának,
nem kellek én se muffnak, se sapkának...
Igy kesergett sündörögve, bújkálva,
mig egy fakir nem került az útjába.
Az felkapta, gyönyörködve vizsgálta:
- Jössz a szögeságyamba, te kispárna!

A pék pókja ( Romhányi József )

Az apróka pók-apóka,
És a porhanyó potrohú pókanyó
A pékségben a szennyezett
Mennyezetre
Nyálból való
Máló hálót font,
Pont.
A kópé póknép pótlék hálókat eresztve
Keresztbe
A pékasztal fölött
Hálóból ebédlőt kötött.
Félt a péppel pepecselő pék,
Hogy odapök a pók,
Illetve a liszttel
Hintett púpos pépre tisztel.
Ezért leseperte az apróka
Pókpárt a padlóra.
Csattant a fapapucs -
Fuccs!
Így járt pórul a két pupák
Pék
Pók.
Pukk.

 

Romhányi József: Parainesis, melyet egy légy intéz leendő fiához

- Már egy hete
vagy te pete!
Legyen már belőled légy!

Legyen,
mint minden legyen,
rajtad is hat láb
legalább.
Szárnyaid is legyenek,
a fene egye meg!
- Mert ha légy vagy, légy
légy!
- mondta vagy száz légyöltő
előtt a költő.
Beszédében tartott egy kis szünetet,
mert a kis légy éppen akkor született.
Aztán befejezte atyai intelmét:
- Kerüld el azt mindenképp,
ami ragacsosan tapad.
Menj! A mai naptól magad
szerezd meg az eledeled.
Legyek ura legyen veled!
A tanácsok ellen a kis légy nem lázadt,
de oly lámpalázat
érzett még a legelső faláskor,
mit egy színész is csak nehezen palástol.
Bele is sült rögtön a mákoskalácsba.

Nem hallgatott az atyai tanácsra.
 
 
 

Egy költői vénától jól becsípett bolha önéletrajz-regényét nekem mondta tollba:
Születtem Dolhán,
egy kutyán,tizenkettőben, Gezarol után.
Atyám paraszti sorban élt egy lobogós gatyán.
Anyám egy cipész vérét kicsikarva,
átment a kisiparba.
Kiskoromban elláttam már bolhai tisztemet,
s a csípésem jelentősen viszketett.
Lakókutyám egy kis pulipintyó,
mint jó suba betakart,
de többet akart ifjúi vágyam már tavaszra:
átköltöztem hát egy tágasabb kuvaszra,
mely nemsoká a plébános ebe lett.
Szemem előtt tehát már a papi pálya lebegett.
A lelkem felkészült,
s a tornácon, hol este a lelkész ült,
magam is reverendába bújtam.
Ám az új tan s a jámborság nem kötött le sokáig.
Megláttam másnap a szakácsnő bokáit,
fogtam magam s kiugrottam.
De csalódtam benne! Sós volt és lagymatag.
Az örökös hagymaszag
tönkretette a gyomrom,
és olyan testes volt, hogy féltem, agyonnyom.
Nem maradtam egy estet sem,
megszöktem a sekrestyésben,
aki velem a kocsmába tántorgott.
Magához vett a kántor ott,
s hogy lett tanyám egy tanár úr nadrágja?
- Ez a kis út nagy dráma
a kántorné életében.
Én megértem!
Így kerültem iskolába,
amit néhány diákban
tisztességgel kijártam.
Tanulnom ugyan csak ritkán akaródzott,
de mivel az osztály sűrűn vakarózott,
szavamra,
valamit mégiscsak szívhattam magamba!
Érettségi vizsgánkon én átmentem.
Az elnökre.
Felnyögve kaparászott utánam,
s bár az ízét utáltam,
mégis, pályám érdekében
addig benne éldegéltem,
amíg a rég áhított
fővárosba szállított.
Az elnök egy kis színésznőt szeretett.
Így kaptam szerepet
az egyik színpadon.
De nem szerepeltem soha a színlapon,
mert atyám tanácsa mindig bennem marad:
“Sohase engedd kinyomni magad!”
Színésznőm illatos szoknyáján hintázva
jártam a színházba.
Az öltöző pad alatt
én is mindig jól kicsíptem magamat.
Ám az én művésznőm, felelőtlen fruska,
ráerőszakolt egy színikritikusra.
Azt hittem, vérembe megy most ész, értelem,
de rágós volt, fanyar, avas és vértelen,
ezért ugrottam át Önhöz néhány napra
többi rajongómat inkább megváratva.
Csináljunk most együtt egy jó csípős darabot.
…S ezzel a bolha jól belém harapott.
Akkorát csaptam rá, hogy hasadt a paplan.
Hogy ugrott el mégis? Megfoghatatlan!
Veszítve karriert, nagy lakomát,
riadtan menekült az ablakon át.
Tovatűnt egy kóbor eben kutyagolva,
s lett, ami volt: kutyabolha.
 
 

Romhányi József: Marhalevél

Egy tehén szerelmes lett a szép bikába,
minden vad bikának legvadabbikába.
Vonzalmát megírta egy marhalevélben
nagyjából eképpen:

Hatalmas Barom!
Bocsássa meg, hogy pár sorommal zavarom.
Tudom, mily elfoglalt, milyen megbecsült Ön,
mégis tollat ragadott csülköm,
hogy amit a marhanyelv elbôgni nem restell,
így adjam tudtára, Mester!
Ön, ismervén jól a tehénszív rejtelmét,
tudja, hogy nem minden a napi tejtermék.
Amíg szorgalmasan duzzasztom tôgyemet,
gondolatom egyre Ön körül ôgyeleg.
Muú! Minden bikák közt legelôkelôbb!
Midôn megláttam a legelô elôtt,
elpirultam, elsápadtam,
vágy reszketett felsálamban,
s úgy éreztem, hogy kéj oson
keresztül a rostélyoson.
Muú, hogy forrt a vér szívembe,
hogy tódult a bélszínembe!
Az a perc, mit velem Ön tölthet maholnap,
megrázza majd egész pörköltnekvalómat.
Ám míg Önrôl ábrándozom kérôdzve,
vad féltés öl a szívemig férkôzve,
és átjárja ó mind a kín,
velôscsontom, mócsingjaim.
Már bánom e merész vágyat,
hisz Ön büszke tenyészállat,
csupa gôg,
mely után az egész tehéncsorda bôg.
De ne féljen Bikaságod!
Ha nem szeret, félreállok.
Nem fog látni levert búsnak,
mert beállok leveshúsnak.
Ám ha mégis kegyes szívvel veszi ezt a levelet,
s megszánja az Önért égô tehenet,
válaszoljon hamar rája.
Üdvözli Önt a marhája.

Im a levél. Ráírva a kelte.
Az úton a posta elôtt le is pecsételte.
De a postáskisasszony nem vette fel...
 
 
 
 

„Ezek a csillogó fekete szemű gyerekek nem maguk váltották a belépőjegyet arra az útra, amit úgy hívunk: élet...

Ha szemükbe nézünk, ugyanazt a sugárzást érezzük, ugyanazt olvassuk ki belőlük:

itt vagyok, faragj az évek során embert belőlem...”

(Várady J.)

 


"A gyerekkorod felét azzal töltöd, hogy azt kívánod, bárcsak felnőtt lennél,

aztán amikor felnőtt leszel, a fél életedben azt kívánod majd, bárcsak gyerek lehetnél újra.

Úgyhogy ne sokat rágódj azon, hogy mi a helyes a te korodban, és mi nem! Csak tedd, amit jónak látsz!"

(Kevin Brooks)

 


"Bármerre akarsz is lépni, tudnod kell, hogy az első lépést mindig önmagadban kell megtenni."

(Müller Péter)


"Az élet nem csak egyszerűen megtörténik veled; az élet reagál rád.

Az élet a te hívásodra történik! Minden területén, minden egyes dolgot te hívsz be.

Te vagy az életed megteremtője. Te írod a saját történeted. Te rendezed a filmed.

Te döntöd el, milyen lesz az életed – azáltal, amit kifelé sugárzol."

(Rhonda Byrne)

0.359 mp